2017. július 17., hétfő

Hétfő, nyaralás 3. nap

1. nap itt
2. nap itt

Szegény M. még éjfélkor sem aludt, csak vergelődött az ágyban. Élménydúsra sikerült a tegnap délután, volt mit feldolgoznia. Így ő mért, én csak ültem mellette, de az érték tökéletes volt, így mindketten gyakorolhattuk az agy leállítását és álomba merítését, bár a fizikai fáradtság ehhez jótékonyan hozzájárult. A kishúg szerencsére nagy alvó, ő, amikor kérte, hogy takarjam be, mert aludni megy, a jó-éjt-puszi és hajsimi után már szuszogott is.

M-nal nagyon sokat voltam, amikor még pici volt, P-val kevesebbet, mert akkor külföldön dolgoztam. Imádtam őket mindig, szerettem velük lenni, és esténként megcsinálni a kis rituáléikat. Ma már nagyok. Kész kis felnőtt-csírák, kialakuló egyéniséggel, önálló elképzelésekkel, hatalmas beszélőkével. P. 11 évesen majdnem akkora, mint én, M. lassan súrolja a 190 centit. Mesélni már nem kell nekik elalváskor. P. simán kéri, hogy takarjam be, ha aludni megy. M-tól első este kérdeztem, mosolyogva mondta: nem kell. Aztán újra: nem kell, de betakarhatsz. Második este már ő is jött: ugye betakarsz? És én takarok, simogatok, puszilok, örülök, hogy még ez a kis mozdulat megmaradt a kis kori rituáléból. Olyan ez, mint egy kis bizalom-kapocs, amit még most a szívemre kapcsolhatok, mint egy érzelem-pókháló, ami még hozzáér a lelkemhez, amivel még konkrétan összekapcsolódhatunk. Tudom, hogy ezek a kapcsolódások mindig megmaradnak, csak a gyerekek olyan korszakukban vannak, amikor kicsit el kell távolodniuk, mostanában kicsit más dolguk van, "menniük kell", hiszen kamaszként elkezdték a bizalom-kapcsukat mással is kipróbálni, az érzelem hálójukat pedig sűrű szövéssel nagyobbítják, jönnek új kapcsolatok, barátságok, szerelmek, fel akarják fedezni az egész világot, mindent tudni akarnak, látni, megismerni ... Az idegrendszerük csak úgy sistereg, millió és egy új agyi kapcsolat alakul ki a sejtjeik között, nőnek, mint a bolondgomba, fel akarják falni az egész világot. Kamaszok, lassan kis felnőttek lesznek. Ki kell bontakozniuk a felnőtt szeretteik öleléséből, hogy aztán, ha övék az egész világ, igazi felnőttként majd újra visszataláljanak hozzánk. Azokhoz, akik meséltek elalváskor, betakargatták és álomba simogatták őket. 

Délelőtt reggeli, pakolás, izgalom. Rengeteg pakkot szedtünk össze, de minden és mindenki befért a kis kocsimba. Dél-nyugatnak vettük az irányt, elautóztunk Beremendre. Ebéd Villányban.



Nem voltam éhes, sajttálat kértem. Sajnos dió helyett aszalt gyümölccsel kaptam, de volt arra is éhes száj.


A másik úton vissza Beremendre, és irány a strand!!

Szerencsére nem voltak sokan, volt olyan, hogy a mienk volt az egész medence! :)



A gyerekeknek is nagyon tetszik ez a strand, nagyon jól elvoltak, no persze leginkább a víz alatt. :D

Ez a bögrincs az idei nyaralás-kellék, tavaly papír, fedeles kávés pohárka volt. A kellékből aztán szuvenír válik: mindenki viszi haza, használhatja és emlékezhet az újabb kellemes, hasznos, bolondos, tartalmas nyaralásra.


Konkrétan zárásig a vízben voltunk. Aztán... Nem, nem mentünk haza, ugyanis itt, a strandon van a szállásunk, igen, bent a strandon, egy nagyon szuper, tetőtéri, klímás, Ikea-bútorokkal berendezett apartmanban! Itt vacsoráztunk, hoztunk mindent (előre megbeszéltük ezt is, ki kábé mit fog enni).


Na itt a házikó, az ott az egyik szobánk ablaka.



(A blog szerkesztő programja totál összekeverte a képeket, bocs... :) )








Volt esti séta...


... és "kocsmázás"...



Ez pedig a mi strandunk. Ma este csak a mienk. :)



1 megjegyzés:

  1. Szuper hely,szuper Csapat,szuper nyaralás!Ja és megint jó fotók!:)

    VálaszTörlés