Sírós, nagyon nehezen elalvós éjszaka után csodaszép napos, nyári reggelre ébredtem. E. mindenképp szeretett volna lemenni a kertészetbe, korán, egyedül megreggelizett és még tiszta ruhát is hajlandó volt felvenni, csak hogy menjünk. Hát legyen, ezer éve jártam arra, az idő is gyönyörű, és igaz, hogy mára éppen rengeteg házimunkát terveztem, de úgy gondoltam: az megvár. Van még tíz napom rá. Menjünk!
E. végig csacsogott, odafelé arról beszélgettünk, mennyire megváltozott a világ az ő fiatal kora óta. Én közben nézelődtem. Nem bírok betelni a hegyek, az erdők látványával, egyszerűen meseszép ez a táj!
A kertészetben fotózgattam, amíg E. nézelődött és vásárolt. Hát látszik az arcomon a nyúzottság, de megígértem, hogy többet fogok mosolyogni, hát nagyon igyekeztem :)
Knittelfeld kábé akkora város, mint Mohács, és olyan virágos is.
És a háttérben mindenhol a hegyek...! :)
Két órát mentünk, és nagyon örülök, hogy nem beszéltem le magam (meg E-t) róla!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése