2018. április 24., kedd

85. nap

"Ha másokat kell bántani ahhoz, hogy erősnek érezd magad, rendkívül gyenge ember vagy."

Edzeni nemcsak a testet, hanem a lelket is kell. Az élet erről gondoskodik is. Jó érzés, amikor az ember eldönti, hogy nem fél a "rangban nála feljebb állótól", hogy nem engedi meg vadidegennek, hogy belemásszon a lelkébe, amikor kiáll önmagáért és nem tűri a gyalázkodást, amikor nem hagyja, hogy pisis gyerekként kezeljék és egy nem kis közösség előtt nevetségessé tegyék, nem nevén, hanem szimplán savanyú uborkának nevezzék (mindezt anélkül, hogy bármit tudnának róla(m), vagy hogy akár csak egyszer is magánemberként beszélgettek (beszélgettünk) volna). Nem gyűlölködik, nem vág vissza, csak dönt: eddig és ne tovább. 

Csokonai Vitéz Mihály: A hízelkedő

Vigyázz! ha a hízelkedő
Rád mosolyog: oly tűkör ő,
Kit mindég készen találsz:
Színén lefestve láthatod
Saját rózsás ábrázatod:
De csak míg előtte állsz.

2018. április 23., hétfő

84. nap

Ma jönne a heti összefoglaló, de nem mértem magam múlt héten.

Jött viszont, amire nem, vagyis nem most számítottam. Éreztem már délelőtt, hogy valami nem stimmel. Nem tudtam eldönteni, pontosan mi fáj, csak éreztem: valami nagyon nem jó. Vettem be egy fájdalomcsillapítót, amikor hatott, nem is volt gond már. Aztán délután jött, hogy oké, fagyikehely. Jöhet egy süti. Anyám, ennem kell. Szinte mindegy, mit, valamit. Kora este megint fájt, ahol délelőtt. Még ekkor sem gyanakodtam, aztán elkezdődött az a bizonyos, már évtizedek óta jól ismert fájdalom, és a 2. gyógyszernél már tudtam: ez bizony a télapó.

Hihetetlen, hogy amióta elmúltam 40, mennyit változom. Máshogy reagál a testem, máshogy működöm, sokkal nehezebben regenerálódok, változik a bőröm, a fizimiskám, a hajam minősége... Néha komolyan csak pislogok, és nehezen hiszem el, hogy ez az én testem. Pedig úgy néz ki, hogy az enyém, úgyhogy valószínű, hogy egy ilyen korszak jön: el kell fogadjam a változást, az újat, a mást. A menstruációm is olyan fél éve sokat változott. Nincs 2-3 napos "előjelző fájdalom", hanem ha fáj, akkor megjön. És a fájdalom is más jellegű, hirtelen, nagyon erős, a helye is megváltozott. Még rendszeresnek mondom, bár ez a mostani majdnem egy héttel előbb történt. Ez a nagy harci helyzet, nagy valószínűséggel ez a változó kor kezdete.

Tegnap szó szerint majdnem egész nap aludtam. Ennek ellenére este is jól aludtam és ma reggel nem tudtam, miért csörög a vekker... Sőt ma ebéd után is beájultam (ebbe belejátszhatott a nagy meleg és a fájdalomcsillapító is).

Délután kis kirándulás: Pécs, dzsámi és Frei.


















Iszonyatos belépők vannak szinte mindenhol. A dzsámiban -ha jól emlékszem- 1984 körül jártam, persze nem is emlékeztem semmire. 1800 Ft/fő a jegy. Eddig nem éreztem, hogy hiányozna, de csináltatni fogok pedagógus igazolványt (miért nincs nekem?), mert több helyen kedvezményes jegyet lehet váltani a felmutatásával.

Hoztam egy programfüzetet. Szeretem ezeket, mert olyan helyeket is ajánlanak, amiről az ember amúgy nem hall, nem tud. 

Annyi, de annyi gyönyörű és érdekes hely van Magyarországon, a közvetlen környezetünkben is, szeretném egy részüket megnézni, bejárni, felfedezni. Sajnos ennek nagy része pénz kérdése (sokszor többe kerül a belépő, mint az útiköltség), de amíg a büdzsé engedi, szerintem érdemes. Mert mire várjon az ember? Miért nem most? Ha nem most, akkor mikor?